Imereti, Gezruli – „újraélesztett” teakertekből:
A tea 750 m magasan fekvő ültetvényről érkezik, Imeretiből, Gezruli faluból. A térségben a teabokrokat a Szovjetunió összeomlása után magukra hagyták, a kínai eredetű fajták elvadultak, majd 2016-tól kis helyi szövetkezetek és családi birtokok kezdték őket újra formára metszeni és organikus módon gondozni.
Bio, „erdei” terroir:
Gezruli környékén a teakertek egy évszázados, vegyes erdővel körülvett, szinte érintetlen mikroklímában vannak; 20 km-es körben nincs ipari szennyezés – ez ideális a tiszta, organikus teákhoz.
Klasszikus grúz feldolgozás:
A teát hagyományos módon fermentálják és szárítják, így a régió eredeti karaktere – a puha, enyhén malátás, természetesen édeskés jelleg – nagyon szépen megjelenik a csészében.
Ízben finom, mégis testes:
Édeskés, lágy, aromás fekete tea, amelynek ízében a leírások szerint teljes test, természetes édesség, finom malátásság és gyümölcsös jegyek jelennek meg. Kiváló reggeli vagy délutáni tea – tisztán, de akár egy kevés tejjel vagy citrommal is fogyasztható.
Elkészítés – így hozd ki belőle a grúz karaktert
Tea–víz arány: 13 g / 1 liter víz
otthoni mércével: kb. 3 g (1 púpozott teáskanál) / 250 ml
Víz hőfoka: 100 °C
Áztatási idő: 2–3 perc
Lépésről lépésre:
Melegítsd elő a kannát / csészét egy kis forró vízzel.
Mérd ki a teát (pl. 3 g / 250 ml), tedd szűrőbe vagy teáskannába.
Öntsd fel frissen forralt vízzel (100 °C), majd áztasd 2–3 percig.
Szűrd le – tisztán édeskés, lágy, de még karakteres csészét kapsz.
Grúz stílusú variációk:
A grúz teakészítők általában 2–3 g teát használnak 250 ml vízhez, fekete teáknál 95–100 °C-os vízzel és 3–5 perces áztatással – ők kifejezetten szeretik a kicsit erősebb, testes teát.
Hagyományosan gyakori a citromkarikával, esetleg mézzel kínált fekete tea, vagy vajas–sajtos péksüteménnyel, grúz „khachapurival” párosítva.
Grúz teakultúra – érdekességek a csészéd mögött
1840-es évek: a grúz tea születése
A grúz tea története a 19. század közepén indult, amikor Mikheil Eristavi herceg Kínából hozott teamagvakat és sikeresen telepítette őket Nyugat-Grúziában (Guria, Adjara). Az 1847–48 körül ültetett bokrokból készült teák néhány évtizeddel később már nemzetközi kiállításokon is díjakat nyertek.
A Szovjetunió „teáskertje”:
A 20. században Grúzia lett a Szovjetunió vezető tea-termelője, a források szerint időszakosan a szovjet tea akár 90–95%-a is innen származott, és az ország a világ negyedik legnagyobb teaexportőrévé nőtte ki magát.
Összeomlás és elfeledett ültetvények:
A Szovjetunió 1991-es összeomlása után a központi felvásárlás megszűnt, a piacot olcsó ázsiai teák árasztották el, az állami támogatások eltűntek – a grúz teagyárak és ültetvények többsége bezárt, a területek elvadultak, a termelés a korábbi csúcsnak csak töredékére zuhant.
Újjászületés – organikus, kistermelői teák:
A 2000-es évektől kezdve fiatal termelők, családi gazdaságok és szövetkezetek (mint a Gezruliban működő organikus ültetvények) vágtak bele az elhagyott bokrok megfiatalításába. A fókusz ma a minőségen, bio művelésen és kézi szedésen van, hogy a grúz tea egyedi, enyhén malátás, gyümölcsös karaktere újra világszerte ismertté váljon.
Tea és vendégszeretet:
Grúziában a vendég „áldásnak” számít – a teázás pedig ugyanúgy része a terített asztalnak, mint a bor. A fekete teát gyakran nagy kannában főzik, és kis poharakba vagy csészékbe töltik, mellé házi sütemények, sajtos piték, dióval töltött édességek kerülnek. A Georgia Imereti Traditional Black egy szelet ebből a kultúrából: egy pohár, ami mögött egy egész régió története áll.
