A Caffè Tommaseo a legrégebbi kávézó, amely még mindig működik Trieszt városában. Az 1830-ban nyílt kávézó a trieszti irredentista mozgalom egyik központja volt, és ma is trieszti kereskedők, művészek és értelmiségiek találkozóhelye.
A kávézó a Niccolò Tommaseo téren található, az úgynevezett új város (Borgo Teresiano) vízpartján.
Nevét a padovai tulajdonostól, Tommaso Marcato-tól kapta, de később a dalmát nyelvész, író és hazafi tiszteletére Tommaseo névre keresztelték. 1848-ban a kávéház a nemzeti mozgalom központja lett, innen indult az olasz szabadság iránti lelkesedés lángja.
1830-ban Paduan Tomaso Marcato megnyitotta a Caffè Tomaso-t az épület földszintjén. Marcato kávézóját Michael Thonet által készített székekkel és belga fali tükrökkel díszítette; a freskói díszítést Giuseppe Gatterivel (1799-1878) készítette. A kávézó hamarosan kereskedők, művészek és más értelmiségiek kedvelt találkozóhelyévé vált.
Elsőként mutatta be Triesztben a fagylalt készítés hagyományát. 1844-ben bevezették a gázvilágítást is, amely akkoriban a technológia élvonalának számított.
1882-ben Ferenc József császár Trieszti látogatást tervezett a Habsburg-fennhatóság 500. évfordulójának megünneplése keretében. Bár a város elnyerte a „leghűségesebb város” megtisztelő címét, mert nem vett részt az 1840-es évek forradalmaiban, a város ennek ellenére melegágya volt az olasz irredentistáknak.
Guglielmo Oberdan merényletet tervezett a császár ellen, a trieszti irredentista mozgalom csúcsán. Oberdan-t az osztrák bíróság letartóztatta és akasztásra ítélte majd kivégezték. A kávézó nevét, félve az osztrák-magyar hatóságok reakciójától Caffè Tommaso-ra változtatták. Csak akkor, amikor az első olasz csapatok 1918. november 3-án Trieszt Audace mólójánál partraszálltak, és egyesítették a várost Olaszországgal, újra Caffè Tommaseo-nak nevezték el.
1954. április 7-én az épületet hivatalosan történelmi és művészeti műemlékké nyilvánították.
1984-1986-ban az épületet a Generali biztosítótársaság, míg 1997-ben a kávéház új tulajdonosa a belső helyiségeket teljesen felújította és a bécsi kávézó eredeti hagyományainak megfelelően rendezte be. Az eredeti belső dekoráció nagyrészt ma is látható.
