A Masha feldolgozóállomás Burundiban, Kayanza tartományban található, és több mint 3200 helyi kistermelőtől fogad kávécseresznyét.
A burundi mikrotételeket (microlotokat) a különböző központi feldolgozóállomások napi tételeiből válogatják ki, a csészeminőség alapján. Mivel egy átlagos burundi kistermelő mindössze 1/8–1/4 hektárnyi földdel rendelkezik, sokan a feldolgozóállomásokra szállítják a frissen szedett kávécseresznyét, ahol azokat válogatják és feldolgozzák.
A mikrotételek tehát több termelő kávéjából összeállított válogatások, amelyek kivételes ízvilágot mutatnak, ugyanakkor általában nem köthetők egyetlen konkrét termelőhöz.
A betakarítási időszak áprilistól júniusig tart, de mivel Burundi tengerparttal nem rendelkező ország, a kávé hosszú utat tesz meg, mire exportra kerül. Az export előtt a kávét a BUDECA, SIVCA száraz feldolgozó üzemben dolgozzák fel.
A mosott eljárással feldolgozott burundi kávékat általában még a betakarítás napján kimagvasítják (eltávolítják a gyümölcshúst), majd 12–24 órán keresztül víz alatt erjesztik. Ezután körülbelül két órán át mossák, mielőtt a kávészemeket szárítóasztalokra vagy emelt ágyakra terítenék ki száradni. A szárítás körülbelül 20 napig tart, az időjárási viszonyoktól függően.
A Masha állomás a Masha nevű domb aljáról kapta a nevét. Érdekesség, hogy a környék eredetileg nem a kávéról, hanem a szarvasmarháiról híres. A környék mindig is fontos átkelőhely volt a pásztorok és állataik számára, és a helyieknek még egyedi köszöntésük is van egymás felé: „gira amasho”, ami annyit tesz, hogy „a tehenek tulajdonosa”. A szarvasmarhák bősége miatt a terület birtoklásáért egykor királyok is harcoltak.
A Masha állomás azonban nehéz időket is megélt: 1997-ben, amikor Burundi politikai válságban volt, a raktárat és a főépületet lázadók felgyújtották.
